Nő

A billentyűk surrogó hangjára ébredtem. Kiri gépelt valamit, talán a rendelést küldte el a boltba, vagy a bérletemet intézte, nem tudom, Kiri szokott kelteni, addigre meg mindent elintéz és a reggelim az ágy mellett vár. Észrevette, hogy mocorgok, és rögtön mellettem termett.

- Jó reggelt - suttogta, és végigsimított a hajamon. - Még 35 percet tudsz aludni.

Nekem azonban nem volt kedvem több pihenéshez, felemeltem a takarót, hogy mellém bújhasson. Csak egy köpeny volt rajta, amiből gyorsan kihámoztam, és a hátralévő 34 perc gyorsan elrepült.

- Most nem tudtam időre elkészíteni a reggelid - panaszkodott aztán az ágy szélén ülve. Száját duzzogva félrehúzta, de gondosan ügyelt arra, hogy a szétnyíló köpenye látni engedje egyik mellét. Formás volt, nem látszott rajta a sok használat, persze én sem vagyok az a vadállat a szexben.

- Felhívtad a technikust? - kérdeztem. Bólintott. - És..?

- Meg tud csinálni - kezdte óvatosan - azt mondja 10 perc az egész, ha kell házhoz jön...

- Mennyit kér? - kérdeztem.

- Tizenötezer. - lehajtotta a fejét, fekete haja eltakarta az arcát.

Aznap reggel többet nem nagyon beszélgettünk. Nem sokkal később munkába indultam, a metró volt időm gondolkozni a pénzen. Kiri térde két hete ragadt be, nem katasztrófális sérülés de nagyon megnehezíti számára a házimunkát, sőt az egyensúlyát is nehéz néha megtartania, egy esés pedig esetleg további károkat okozna benne.

Voltak persze korábban is hibái, tavaly elszállt a rádiós netkapcsolata. Gondolkoztunk mi legyen aztán inkább úgy döntöttem, megtanítom neki a számítógép használatot.

A töprengést aztán a munkahelyemen is folytattam, de végül arra jutottam amire eddig is: egyszerűen nincs pénzünk a szerelésre. Tizenötezer, az fél havi fizetésem, márpedig így is nehezen jövünk ki a keresetemből.

Kilencezerért pedig kaphatok egy vadonatúj nőt.

Aznap este ki sem vettem Kirit a szekrényből. A vacsora már kész volt, megmelegítettem, bekapcsoltam a tévét. Aznap este a Valódi nőt adták. Nem szeretem a műsort, mert szerintem átverés, ebben sem igazi nők vannak. Egyik kollégám állítja, hogy látott egy részt amiben megsérült egy szereplő, és tényleg folyt a vére. Vörös volt, mint nekünk, azt mondja.

A neten viszont furcsa mód nincs fenn ilyen videó... Robotok ezek is állítom.

Néha azon töprengek talán én is az vagyok. Úgy érten, ki tudja ki a robot és ki az ember? Talán a robotoknak van dobogó szívük és forró, vörös vérük. A robotok lehellete szaglik az ételtől, és az ő szemük könnyezik a szélben. Az emberek meg bőre alatt meg színes vezetékek lapulnak, és miközben némán állnak egymás mellett, a fejükben lévő antennákkal távoli szerverekkel kommunikálnak.

Talán nem is létezem. Egy karakter vagyok valamilyen számítógépes játékban, kezdetleges mesterséges intelligencia irányít. Hiszen még ez az ötlet sem a sajátom, a neten olvastam még gyerekkoromban.

Kisiettem a a konyhába, fogtam egy kést és megvágtam az egyik ujjam. Kövér, sötétvörös pötty jelent meg a vágás nyomán. Vér. Lenyaltam: az íze fémes.

Lefeküdtem aludni.

- Jó reggelt. - halottam Kiri hangját. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam mosolygó arcát.

- Jó reggelt. - motyogtam, és felültem.

- Jól aludtál? - kérdezte. Elém tette a pirítóst, és kávét. Bólintottam.

- Este nem vettél elő - folytatta. - Csak a reggeli program kapcsolt be újra. Mi a baj?

- Korábban is előfordult - válaszoltam.

- Egyszer. Két éve, mikor este kicsit berugtál, és elfeledkeztél rólam. Persze utána jól megadtad nekem... - Mellém feküdt a mellét hozzám nyomta.

- Kiri - intettem neki, hogy áljon le - talán spórolnunk kellene rajtad. Úgy értem... te is tudod, hogy nincs most pénzünk extra kiadásokra. Nem szeretném ha további bajaid lennének, ráadásul a töltésed is nagyon fogyasztja az áramot. Talán átírom a programod is, hogy kevesebbet legyél aktív. Aztán ha összeszedtük magunkat, megcsináltatunk. Talán kapsz új melleket is, hmm? Mit szólnál új cicikhez?

- Mi a bajod ezekkel? - kérdezte, két karcával összeszorítva a melleit. Az arcán ismét ott bújkált a dacos félmosoly.

Nevetni próbáltam, aztán kiugrottam az ágyból, és siettem a dolgomra. Igen, elmenekültem előle.

Este lecsökkentettem az aktív időszakát aztán rákerestem az új nőkre. Kiri öt éve készült, azóta pedig sokat fejlődtek a modellek. Nem is annyira kinézetre, illetve ott is, de hát az igazán csicsás darabokra úgy sem volt pénzem. A kényelmi funkciók érdekeltek. Például a hüvelytisztítás: Kiri nem volt ellátva belső zuhannyal, így neki kell aktus után ki kellett mosnia magát, ami egy új modellnél már nem fordulhatott elő. Jobb volt a bőrük is, Kiri bőre alatt néha érezni lehetett a mechanika apró mozgását.

Egy hónap telt el. Aznap este ismét a számítógép előtt ültem és a nő-listákat böngésztem. Aztán felpattantam és rácsaptam az aktiváló gombra Kiri szekrénye mellett. A hálószobába mentem, Kirinek kellett egy-két perc mire teljesen felállt benne a rendszer, és azt nem szerettem végignézni.

Aztán bejött és szeretkeztünk.

- Jó reggelt! - suttogta, én pedig félálomban is megéreztem a reggelim illatát.

Megreggeliztem. Kiri végig csöndben volt, csak akkor szólalt meg amikor végeztem.

- Melyiket választod? - kérdezte.

Először nem értettem a kérdést, aztán eszembe jutott a bekapcsolt számítógép, a monitoron a nőkkel.

- Nem tudom - válaszoltam őszintén.

- A KR-22-est? - Ez Kiri típusának legújabba példánya volt.

- Áh - sóhajtottam. - Biztos, hogy ő lenne a legjobb de nincs rá pénzem.

- Pedig a Kirik a legjobbak - mosolygott.

- De mit kezdenék veled? - kérdeztem most én.

- Ó, hát meg lennénk hármasban!

- Kiri - mondtam - sajnos ha új modellt hozok neked már nem lesz hely.

Hirtelen csönd lett. Mintha a kinti forgalom is megállt volna, a szobára olyan mély csend borult, hogy hallottam Kiri mechanikájának zúgását, amint elfordul tőlem. Persze ő is tudta, hogy ez lesz, a szekrényben csak egy nőnek van hely.

- Talán egy MC-10-es - mondtam. Nem gondoltam komolyan, de mondanom kellett valamit.

- Azoknak büdös a szigetelésük. - vágta rá Kiri.

- Egy NM-12-es.

- Zavarják a tévét.

- EDN-05.

- Sokat fogyaszt.

- Kiri, erre nincs időm. Te is tudod, hogy elavultál, és többe kerül a szerelésed, mint egy új nő...

- Már nem sántítok.

Elakadt a szavam. Megdöbbentem, hogy a szavamba vágott. Talán már a vezérlőegysége is meghibásodott? Csak ezután fogtam fel mit mondott. Majd pedig azt, hogy igaza volt.

- De hogyan? -kérdeztem.

Újra rám nézett. Ekkor vettem észre, hogy a szemei is megváltoztak, ragyogó tiszták voltak, a barnájuk mélyén zöld szikrákkal.

- Van akinek még így is kellettem. - mondta. Nem várta meg az új kérdést. - Visszaálítottam az aktív időszakomat a korábbi szintre. Aztán regisztráltam néhány oldalra. Amíg te dolgoztál, én is... kerestem a pénzt.

Felállt, ledobta magáról a ruháját és elém lépett.

- Nézd! - mondta, én pedig bámultam. Hihetetlen látvány volt, talán akkor sem nézett ki ilyen gyönyörűen, amikor kibontottam a csomagolásból. Megfogta a kezem, és a hüvelyébe csúsztatta egy ujjam. - Ez is új.

Aztán megfordult, és lehajolt a földre dobott ruhájáért. Hagyott időt a nézelődésre.

Aznap nem mentem munkába.

Az életünk visszatért a régi kerékvágásba. Kiri leregisztrált a prosti-oldalakról. Reggelenként mosolyogva ébreszt, este pedig dorombolva vár, együtt nézzük a Valódi nőt. Ő sem szereti. A melleit megtartottuk, megszoktam már őket.

Tudom, hogy értem tette. Végül is ez a dolga, nem? A férfi kedvében járni, még ha ezért néha átlépi a határokat.