Mennyország update

- Rafkós vénember - morogta még egy csipetnyi haraggal a hangjában Mrs Stalin, és letakarta férjét egy csipketerítővel. Mr Stalin általában a hálószobában, az ágy melletti éjjeliszekrényen pihent, folyamatosan töltőre és hipernetre csatlakoztatva, de néha amikor Mrs Stalin begorombult rá, a férj tárolója felkerült a szekrény tetejére.

A konyhába ment, hogy elmosogasson. Bár csak a teáscsészéjét kellett betennie a mosogatógépbe, az apró házimunka mégis megnyugtatta. Kipillantott az apró konyhakertbe. Esteledett, még egy-két óra, és a káros UV sugárzás lecsökken annyira, hogy kimenjen a friss levegőre. De most még tombolt a hőség, szellő sem borzolta a finom homokot. Eszébe jutottak gyerekkora nyarai, amikor még kimerészkedhetett az ember a szabadba, július közepén, és nőtt még fű a házak előtt. Most meg akár a Szaharában is lehetne...

A Szaharáról eszébe jutottak a muzulmánok, róluk a hurik, azokról meg ismét a férje. Apró grimasz suhant át az arcán, mintha nem tudna dönteni: mosolyogjon, vagy haragosan csettintsen.

Visszament az apró nappaliba, félszemmel felsandított egykori férjére, felnyúlt az adatkockáért, hóna alá csapta és visszaült a számítógép elé. Megnyitott egy korábban elmentett oldalt, rákeresett az aznapi meccsre. Férjét passzív módban a gépre kötötte. Megnyitott egy újabb programot, amelyet -hmmm- egy nem teljesen legális oldalról töltött le. Visszapörgette férje memóriáját. Elpirulva, végtelen nagy zavarban figyelte az eseményeket, aztán leállította az egészet, pontosan azelőtt, hogy az első huri megjelent. Kijelölte ezt az utolsó két órát ("Két óra!" - suttogta felháborodva), és a TÖRLÉS gombra kattintott. Majd a meccsre klikkelt, és áthúzta férje memóriájába.

- Így - mondta megnyugodva, és apró, inas kezével gyengéden végigsimított a kocka fekete felületén. - Remélem tetszett a meccs.

Pontosan ezt mondta a veszekedés előtt is, amikor férje ikonja halk csilingeléssel felbukkant a képernyő jobb alsó sarkában.

- Remélem tetszett a meccs.

- Ó, remek volt - hallatszott Mr Stalin hangja az apró hangszórókból, a gép két oldalán.

- Ki nyert? - kérdezte Mrs Stalin. Egy pillanatra felvillant az adatforgalom kijelzője a modemen, amint férje lehívta az eredményt a netről. Mrs Stalin természetesen észrevette az árulkodó zöld villanást.

- Nyertünk! - kiáltotta meglepetten a férj. - Izé, nyertünk.

- Nem értem, mit szeretsz ebben a sportban - csipkelődött Mrs Stalin. - Tizenegy génmódosított izomember kerget egy labdát...

- Húsz, kedvesem. Huszan "kergetik", kettő meg a kapuban véd. Ez egy roppant kemény sport rásdásul, génmódosítás nélkül nem is bírnák a hőséget, meg a sugárzást.

- Jól van, no! Mégis, én azt szeretném ha valami mással is elfoglalnád magad. Azt hittem halálod után megkomolyodsz egy kicsit. Mr Bonorowski például zenét kezdett írni miután meghalt, és most már saját magának játsza a dalokat, az emlékmiséjén.

- Bonzonak más életbiztosítása volt - vágott vissza Mr Stalin. - A Visszatöltés előtt kapott egy teljes zenei fejlesztést.

- Talán neked is azt kellett volna kérned - Mrs Stalin ajkai vészjóslóan elkeskenyedtek. - Az iszlám extra helyett.

- Miről beszélsz? - értetlenkedett férje. A hangjában kétségbeesés bújkált.

- Ne nézz bolondnak Manfred! - Mrs Stalin érezte, hogy elerednek a könnyei. - Nincs titkod előttem, bolond öregember... Bármikor visszanézhettem, mit csinálsz.

- Ez illegális! - kiáltott fel Mr Stalin. - Jogaim vannak!

Mrs Stalin kikapcsolta férjét. Ez sem volt teljesen legális, de a neten talált útmutatóval segítségével, és néhány egyszerű alkatrész hozzáillesztésével sikerül feltörnie a memóriakocka védelmét. Az idős asszony szipogott pár percig, de sosem tudott sokáig haragudni a férjére.

- Rafkós vénember - morogta még egy csipetnyi haraggal a hangjában és letakarta férjét egy csipketerítővel.

A terítőt Mrs Bonorowskitól kapta a Visszatöltés alkalmából. A ceremóniára az apró mecset szerverszobájában került sor. Aznap tombolt a kánikula és csak a szerverszoba légkondicionálása bírkózott meg egyedül a hőséggel. Mr Stalin testét már korábban feldolgozták, végső akaratának megfelelően egy neocsirke farmon táplálták belőle a neocsirkéket.

- Mindig az volt vágya... - magyarázta pityeregve Mrs Stalin Mrs Bonorowskinak. - Minden áron csirkét szeretett volna enni. De hát maga is tudja Hilda, hogy milyen drága a neocsirke, ezért ő békakoncentrátumból meg Tesco instantcsirkéből gyúrt csirkehúst. Brrr, borzalmas íze volt, de ő szerette. Azt mondta olyan mint az igazi.

- A férje még evett igazi csirkét? - kerdezte meglepetten Mrs Bonorowski.

- Dehogy evett! Viszont állítása szerint pont olyan íze volt mint a kantoni csorkehúsnak. Az meg - Manfred apja szerint, aki még tényleg evett igazi csirkét - hű másolata volt a természetes csirkehúsnak. Hát így...

Ekkor megérkezett a informatikus. Szólt pár szót az elhunytról, majd egy terminálhoz lépett. Elindította Mr Stalin kedvenc dalát, majd megkezdte az elhunyt tudatát áttölteni az apró memóriakockába. A kocka fekete volt, csupán három, egymást metsző éle csillogott egyhe ezüstszínben, oldalán felirat: "You'll never walk alone.". Pár perc múlva diszkrét pittyenés jelezte, hogy a művelet befejeződött.

Az informatikus Mrs Stalinra pillantott, aki a terminálhoz lépett.

- Hallasz Manfred? - kérdezte zavartan. - Manf...

- Emma, hogy kerülsz te ide? - dörrent a hangfalakból Mr Stalin hangja. Az informatikus gyorsan a Mrs Stalin mellé lépett és lejjebb vette a hangot.

- Manfred, éppen Visszatöltöttek! Isten hozott újra köztünk.

- Miről beszélsz Emma? Megint kevered a Mentést a Töltéssel? Tizedike van elfelejtetted? Ma van a Mentésem napja, Töltés majd akkor lesz ha már meghaltam. De mit...

Mr Stalin hirtelen elhallgatott. Rövid, zavart csend támadt, Mrs Stalin nem mert megfordulni, nehogy meglássa a vendégek arcát.

- Ó... Szóval meghaltam? - kérdezte végül Mr Stalin.

- Igen - felelte cérnavékony hangon Mrs Stalin.

- Ez a Visszatöltésem?

- Igen.

- A mecsetben?

Mrs Stalin bólintott.

- Tehát a holnapi meccset már legalább egy hete lejátszották?

Mrs Stalin nem szólt semmit.

- Nem tudod mi lett az eredmény?

- Nyert a 'Pool! - szólt valaki, a vendégek körül. Mrs Stalin hallotta ahogy többen fojtottan felnevetnek. Aztán nevetett ő is.

Először nevetett férje halála óta. Ó, milyen jól tették, hogy két évvel korábban megkötötték a szerződést!

- Társaságunk három eltérő konstrukciót tud önnek ajánlani - kezdte a fiatal ügyintéző, miután leültek a nappaliban, és Mrs Stalin behozta a teákat. - Az első esetben egy mobil Mentő-terminált teleítünk az önök otthonába, így a biztosított minden este vagy reggel lementheti magát, ezzel minimalizálva az emlékvesztést. Sajnos ez a megoldás meglehetősen drága...

- Sebaj, nincs nekem szükségem napi mentésre - szólt közbe Mr Stalin és egy kevés rumot töltött a teájába, gondosan kerülve felesége tekintetét. - Nem olyan mozgalmas az én életem.

- Ezért merem ajánlani önnek a második verziót - mosolygott a fiatalember. - Jóval alacsonyabb havidíjért, önnek előzetes egyeztetés után, csak be kell fáradnia a legközelebbi Mentőállomásra, ahol szakemberek elvégzik a szükséges műveleteket. Ez havonta ismétlődik, így a legszerencsétlenebb esetben is csupán egy hónap esik ki az életéből.

- Nem tudom... - töprengett Mrs Stalin. - Manfred biztos, hogy elég lesz neked a havi Mentés?

- Ügyfeleink 90 százaléka ezt a konstrukciót választja - mondta az ügyintéző. - Ráadásul most akciós csomagban áruljuk a konstrukciót, azaz, ha szerződnek ingyen kapják a memóriakockát, ráadásul az ügyfél 300 karakter erejéig üzenetet írhat, amelyet belegravírozunk a kockába...

- Láttam a prospektusban gömböket is - vágott a szavába Mr Stalin. - Megoldható esetleg, hogy memóriakocka helyett egy focilabdára hasonlító memóriagömböm legyen?

- Manfed! - csattant fel Mrs Staloin felháborodott hangja.

Ám mielőtt az idő házaspár összekapott volna a férj furcsa kérésén, az ügyinéző közbevágott.

- Természetesen lehetséges - mondta, majd Mrs Stalinra pillantva gyorsan folytatta. - Lehetséges, de nem praktikus. Ne feledje Mr Stalin, hogy az ön tudata abban a memóriaegységben fog pihenni. Higgye el sokkal biztonságosabb egy stabil kocka, mint egy gömb, amely bárhová elgurulhat. Hallottam olyan történetet, hogy a macska addig játszott egy memóriagömbbel, míg az begurult az ágy alá. A Visszatöltött két hónapig hevert ott, mire az egyik unokája megtalálta.

Mrs Stalin beleborzongott gondolatba, hogy férjével ilyesmi történhet, bár még macskájuk sem volt. Ezek után a házasárnak nem maradt sok kérdése, Mrs Stalin már a konyhában tett-vett mikor Mr Stalin a következőt kérdezte a papírmunkát intéző biztosítóstól:

- Nem említette a Mennyország update-et.

- Ó... - pillantott rá meglepetten az ügyintéző, majd folytott hangon beszélni kezdett. - Nos, ez feláras szolgáltatás, és általában egyedülállóknak ajánljuk fel, hiszen önnek itt lesz a felesége.

- Hát ez az - mondta Mr Stalin. - Ne értsen félre szeretem a vénlányt, de már 40 éve élünk együtt, és most a halálom után is? Akkor ha már nem vele vagyok hadd szórakozzam egy kicsit.

- Értem Mr Stalin. Természetesen megoldható a dolog. Fejlesztett memóriakockát is kaphat, amelybe előzőleg az ön által meghatározott élményeket töltjük. Ezek az ön tudatába töltődnek valahányszor, ön elindítja őket.

- Milyen élmények? - hajolt közelebb Mr Stalin.

- Az utóbbi évszázad jelentősebb koncertjei, beszélgetés az emberiség nagy gondolkodóiról mintázott mesterséges intelligenciákkal. Ön sportszerető ember, így ajánlhatom kedvenc klubjának legnagyobb meccseit, természetesen csak azokat ahol nyertek.

Mr Stalin a konyha felé sandított.

- Engem a muzulmán mennyország érdekelne... - suttogta.